On Shot - Part II.

Uhh nos hát... befejeztem ezt is, de lehet, hogy a végére majs átírom egy kicsit, mert nekem kicsit hirtelen lezártnak tűnik, majd még elválik. :D
Ez az első 18+ kategóriás irományom és félek, izgatott vagyok, zavarban vagyok és remélem, aki személyesen ismer és úgy olvassa nem fog elítélni, bár szerintem nem lett olyan durva, mint amilyenre szerettem volna, de romantikus lelkületemnek köszönhetően ez ilyenre sikeredett. :$

Please ne ítélkezz inkább komentezz! : DDD
Ps.: Buzi blogger nem tarja meg a wordos formát, szóval azért néz ki ilyen nyomin, bocsánat érte. .$

Relationship
Part II.

Színpadra léptek hatan, középen volt ő. Miután Tao bejelentette, hogy ők bizony mind szexik, elindult a zene és Kai kezdte. Fölbegyökerezett lábbal néztem őket, közelebb léptem és nyeltem egy nagyot. Megfogtam a korlátot, és majd hogy nem beálltam a rajongók közé. Iskolai egyenruhájukra emlékeztető öltözetük nem kisfiúsan hatott rajtuk, éppen az ellenkező hatást érték el. Előbújt belőlem a nő, és nem tudtam kritikus, szakmai szemmel nézni őket. Visszaváltoztam egy egyszerű nővé, akinek nincsen barátja, és minden féle rossz szó nélkül kezdhettem el őket férfiként mérni. Teljesen elveszettem a józan ítélőképességemet. Csak azt láttam mennyire helyesek, vadítóak, szexik és tehetségesek. A koreográfiáért ölni tudtam volna. Nagyon eltalálták, megérte a nyolchónapnyi szenvedés.

Még csak fél perc telt el, de már megőrültem. Kai azt kérte figyeljem, ha nem kéri sem tudtam volna másként cselekedni. Egyszerűen vonzotta a tekintetem. Tánc közbeni mimikája és gesztusai szinte nyögésekre késztettek, de azért visszafogtam magam. Aki még ilyesmi meglepetést okozott az Sehun volt. Senki sem mondta volna meg róla, hogy ő a maknae, tulajdonképpen ez Taora is vonatkozott. Én eleinte Luhanről hittem ezt, de hatalmasat tévedtem.

Eltelt két perc és azt hittem szívinfarktust fogok kapni. A korlátot olyan erősen szorítottam, hogy elfehéredtek az ujjaim. Chaenyol részénél az a tánc teljesen kibillentett az eddigi gondolataimból és fogadalmaimból. Egyszerűen tudtam, hogy kellett nekem. Még hozzá nagyon.

Félreértés ne essék, nem azért indultam be ennyire, mert a zene és a tánc ilyen hatást gyakorolt rám – bár kár lenne tagadni, hogy nem volt benne része – hanem az, hogy rengeteg időt töltöttünk külön, és most döbbentem rá igazán, mennyire hiányzott, és végre leromboltam a maradék falamat is, ami az önérzetemből maradt. Rájöttem, ha továbbra is ilyen makacs maradok, sosem fogunk előrébb jutni.

Az ő részénél, szó szerint benn rekedt a levegőm. 

Az utolsó perc következett a fenti számláló szerint, és akárhányszor arcára tévedt a pillantásom vigyorogni kezdtem. Imádtam, ahogy tudat alatt változott a mimikája tánc közben. Nem tudta uralni a testét, minden mozdulata – a koreográfián kívül – ösztönös volt.

Természetesen Kaival zárult az egész, a zakójába „bújtatta” a kamerát. Elégedetten mosolyodtam el, élőben jobbak voltak, mint a klipben. Nehezményeztem, hogy nem énekeltek, csak tátogtak, de annyira meg is értettem őket. Én sem tettem volna másként. Elkezdtek lefelé jönni, így gyorsan kellett cselekednem. Elszakadtam a korláttól és visszamentem a helyemre. Vártam őket. Hajlongtak és lihegtek, de lehetett rajtuk látni, hogy boldogok. Kai a tekintetem kereste, és amikor megtalálta felém indult. Egy gyors pillantás és tudattam vele, hogy jöjjön ki. Hátrálni kezdtem, ő pedig értetlenül, de készségesen követett. A folyosóra kiérve hátat fordítottam neki és benyitottam az első ajtón, ami történetesen egy üres szoba volt. Követett, majd amikor felé fordultam, bizonytalanul elmosolyodtam és kis hezitálás után ölelésre nyitottam a karjaim. Még inkább ledöbbent, de gyorsan karjaiba zárt. Nem tudtam elrejteni a megkönnyebbült sóhajomat, karjaimat derekára fontam, fejemet mellkasára hajtottam és szorítottam magamhoz. Az egyik keze a derekamat fogta át, másikkal a nyakamnál a lapockámat dörzsölgette, fejét pedig fejemre hajtotta. Könnyedén tehette meg a kb. húsz centi magasság különbség miatt.

-      Te is hiányoztál nekem. Nagyon – fordítottam fejem mellkasába, hogy ne láthassa elpirult arcomat. Ölelése gyengédebbé vált, picit eltolt magától és megpuszilta a homlokom.

-      Sajnálom. Hogy nem kerestelek.

-      Tuskó vagy – súgtam és felemelve a fejem, zakója gallérját megrántva lejjebb húztam magamhoz.

-      Sajnálom. Nem kereshettelek.

-      Miért? – húztam még közelebb. Szegénynek nem esett le, hogy próbálom elcsábítani.

-      Ha megtettem volna, nem akartam volna visszamenni a srácokhoz. Borzasztóan hiányoztál – hadarta és félve pillantott rám.

-      Ühüm. Eszméletlenül megérte – duruzsoltam a fülébe. – Az a tánc… Te… hmm – sóhajtottam végül és magabiztosan csókoltam meg nyakszirtjét. Meghökkent hang hagyta el ajkait, de nem foglalkoztam vele. – Teljesen a hatásod alá vontál, szóval ne rémülgess itt nekem – mondtam rekedt hangon. Gallérját jobban megrántva jeleztem, ő pedig kérdés nélkül jött és teljesítette kimondatlan kívánságom.

Édesen tapadt ajkaimra, félénken és szégyenlősen húzta végig ajkait az enyémeken. Gallérját továbbra sem engedtem el, így nem hagytam, hogy elhúzódjon. Bátorítást adva neki megismételtem az ő előző mozdulatát. Mindkét kezét vállamra simította, kissé megszorította és erősebben nyomta ajkait az enyémhez. Kinyitottam a szemeimet és láttam, hogy ő is, csak úgy, mint én az imént, lehunyt pillákkal élvezi a helyzetet. Megkerestem az egyik kezét és összekulcsoltam az ujjainkat. Visszahunytam a szemeimet, elmosolyodtam és elszakadtam tőle. Meglepődtem mennyire gyengéden közeledett hozzám, pedig érezhette mennyire vágyom rá. Homlokomat az övének támasztottam, még mindig csukva tartottam a szemeimet, jólesően sóhajtottam fel. Tudtam, ha ránézek kérdések tömkelegével fog várni, és ezt most nem akartam.

Elengedtem kezét, nyakához simítottam, egy picit ágaskodtam és szorosan magamhoz öleltem. 

Szívem heves tempóban dübörgött a fülemben, arcom kipirult és érzékeim tompultak. Nem nagyon foglalkoztam semmivel sem, csak azzal, hogy éppen a karjaiban vagyok. Önző módon, még vele sem foglalkoztam. Nem bántott, hogy nem ölelt vissza. Eleinte. Pár perccel később, elszégyelltem magam, amiért én örömmámorban úsztam, ő meg valószínűleg nem tudja hova tenni a viselkedésemet. Elengedtem, elhátráltam tőle, ránéztem és szóra nyitottam a számat, de amikor rápillantottam inába szállt a bátorságom.

Nem tudtam újra megtenni. Olyan deja vu érzésem támadt, ahogy őt néztem. Tavaly ugyanígy álltunk egymással szemben, én megnyíltam neki, ő pedig eltaszított. Nem akartam még egyszer azt átélni. Elnézően elmosolyodtam, elszakítottam tőle a tekintetemet és lassan az ajtó felé kezdtem hátrálni. Fejemet lehajtottam, nem akartam, hogy lássa könnybe lábadtak a szemeim. Sóhajtottam egy utolsót és lenyomtam magam mögött a kilincset. Már éppen kislisszoltam volna a teremből, amikor hirtelen felocsúdott és utánam kapott. Átszelte azt a pár lépésnyi távolságot kettőnk között és elkapta a csuklómat. Megtorpantam ugyan, de nem akartam ránézni.

-      Nem igazán tudok rajtad kiigazodni – elképzeltem, ahogy oldalra biccenti a fejét és úgy mondja halkan a szavakat, ugyanis továbbra sem néztem az arcára. Ökölbe szorult a kezem, amit fogott, vettem egy mély levegőt és miután megbizonyosodtam arról, hogy nem fog árulkodóan remegni a hangom, válaszoltam.

-      Nem akarok semmit sem erőltetni – vállat rántottam.

-      Miről beszélsz? – elengedte a kezem és a vállamnál fogva rázott rajtam egy aprót, hogy felfigyeljek rá. – Gina – kedveskedett a becenevemmel, amit ő adott nekem – Miért csókoltál meg? Nem is… miért kérted, hogy csókoljalak meg? – kezeit derekamra simította és közelebb vont magához. – Miért zavarsz össze? Most szeretsz… vagy utálsz? – suttogta a kérdések halmazát én pedig lehunyt szemekkel élveztem simogató tenyereit a derekamon és karjaimon.

-      Én csak – kezdtem bele, de elhallgattam. Próbáltam gondolkodni, mielőtt beszélni kezdtem volna. – Nagyon haragszom. Még most is. Csalódást okoztál nekem. Viszont az érzéseim cseppet sem változtak irántad… és nagyon hiányoztál. Nem is tudod mennyire – fejeztem be monológom halkan. Mivel túl közel voltunk egymáshoz nem kellett hangosan beszélnünk, de úgy vélem, amúgy sem tudtam volna hangosabban beszélni.

-      Sajnálom. Bűntudatom van nyolc hónapja, ha ez segít.

-      Egy kicsit – bólintottam, mire elkuncogta magát. – Amikor megláttalak a repülőtéren nem igazán tudtam gondolkodni, csak egyszerűen elindultam feléd. Aztán amikor megszólaltál, és nem láttam rajtad a megbánást nagyon felhúztál. Most pedig… eldöntöttem, hogy félre teszem az önérzetem, de ahogy egyre többet beszéltetsz, realizálódik bennem, mit tettem és egyre nagyobb a zavarom, szóval elengedhetnél – mondtam és távolabb akartam húzódni tőle, de nem engedte.

-      Sosem mertem megtenni feléd azt a bizonyos lépést. Azt hittem öcsédnek tekintesz.

-      Egyidősök vagyunk Kai – vontam vállat. – És igazából a legjobb barátom voltál mindig is. De elmúltak a gyermekéveink és… felnőttél – egyre jobban vörösödtem. Kezdett tényleg kínos lenni, ez az egész. – Férfivá cseperedtél, én pedig nővé. Ezen a tényen nem változtathatunk, és azon sem, hogy így nézek rád, nem pedig egy kissrácra a szomszédból.

-      Ha ezt hamarabb tudom, nem zárlak ki nyolc hónapra az életemből.

-      Miért? – kérdeztem és az ingje egyik gombját piszkálgattam, ha már nem volt hajlandó elengedni.

-      Azért angyalom, mert én is ugyanígy érzek – suttogta és kezei szorosabban simultak bőrömhöz. Ujjaival bemerészkedett a felsőm vékony anyaga alá és közvetlenül bőröm érintette. Meglepett a bátorsága. – Amikor elrohantál mellettem, hogy színpadra léphess, már akkor megőrültem. Az illatod… - nyitva hagyta a mondatot és mélyet szippantott nyakam környékén bőröm illatából, hogy nyomatékosítsa ki nem mondott szavait. Szunnyadó vágyam újra ébredezni kezdett. – Aztán amikor elkezdtél táncolni ez a kis anyag pedig huncutul lengett körülötted és kivillantott néha ezt - azt – tenyere hasamra simult, amitől bennakadt a levegő a tüdőmben. Kicsit kidülledt szemekkel hallgattam őt, alig tudtam magamhoz térni, hogy az iménti romantikus, bűnbánó figurából milyen hirtelen vált egy szexi férfi. – Alig tudtam türtőztetni magam, azóta szeretnélek megérinteni. Az, hogy távol voltunk egymástól, csak még jobban rádöbbentett arra, mennyire kellesz nekem.

-      De hiszen elmondtam neked még decemberben – suttogtam halkan, kezei pedig ledermedtek.

-      Nem is igaz – keze lehullott említett testrészemről, rémülten kaptam kezéhez és vezettem vissza oda, ahol eddig volt. Halvány vigyorral nyugtázta tettem és folytatta. – Azt mondtad örülsz, hogy melletted vagyok és, hogy sokat jelentek a számodra.

-      Szerinted ez mit jelentett? – suttogtam és közelebb húzódtam a nyakához.

-      Azt, hogy családtagként tekintesz rám – vont vállat.

-      Pabo. Nyíltan ki kellett volna mondanom, hogy vágyom rád? Hogy azt akarom, együtt legyünk? Érezni akarom, ahogy szeretsz? El kellett volna mondanom mennyire éhezem az érintésedre? – azt hiszem már régen átfordultunk értelmes párbeszédből, valamit másba. Ez már jócskán flörtölésnek számított, legalábbis a részemről.

-      Valami olyasmi – nyögte halkan és nyakamra forrasztotta ajkait.

-      Szerinted én ilyen nő vagyok? – egyik kezem nyaka köré fűztem, míg a másikat végighúztam a combján.

-      Ühüm. Tudsz te rossz lány is lenni – mondta, majd féloldalas, csintalan mosollyal nézett a szemeimbe, akaratlanul viszonoztam a gesztust, majd az előző csóktól eltérő módon húzta végig nedves ajkait az enyémeken.

Finoman, törődően csókolta alsó majd felső ajkam, puszikat halmozott az államra és szám környékére, de mivel olyan régóta voltam feltüzelt állapotban, meguntam a játékot. Végignyaltam ajkain, hogy jelezzem, továbblépnék, és belefúrtam ujjaim szőke tincseibe. Éreztem, hogy elvigyorodott, beleharapott az alsó ajkamba és nyelvét számba csúsztatva mélyítette el a csókot. Akkor, abban a pillanatban végigbizsergett a gyomrom és mellkasom, derekam vonalában összpontosult az érzés és úgy éreztem madarat lehetne fogatni velem.

Nyelve ügyesen kalandozott a számban, ujjai vészjósló körutat írtak le felsőtestemen. Tudtam, ha nem tartana olyan erősen, már összecsuklottam volna. Nem sokáig bírtunk egyhelyben maradni, vezetni kezdett a szobában, csukott szemmel, csókolózva nehéz volt hátrafelé menetelni, de amikor megéreztem a biztonságot nyújtó falat hátamnak ütközni egy halk nyögés közben vettem tudomásul, hogy legalább két oldalról van bebiztosítva az, hogy ne essek össze. 

Egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett és közellépett hozzám. Lábával finoman bokán rúgott, hogy tegyem terpeszbe a lábam, engedelmeskedtem, míg ő közélépett és jobb combom végigsimítva fenekem alá nyújt és csípőjéhez illesztette. Ajkai nyakamon időztek, én mindkét kezemmel hajában matattam, még jobban összekócoltam a tökéletesen beállított tincseit.

-      Imádom, hogy szőke lettél – nyekeregtem, mire csak egy hümmögést kaptam válaszul. – Tudod te milyen fél lábbal a földön magas sarkúban? – vetettem a szemére, mire felegyenesedett, bal kezével megemelte a lábam és derekára fűzte, így én akadálymentesen kulcsolhattam össze a lábam, ennek hatására már tényleg nem volt köztünk távolság. Ágyékom az övét súrolta, ami eszméletlen érzés volt.

-      Van még valami mondandód? – kérdezte szemeimbe nézve. Elmosolyodtam kezeimet arcához simítottam és szeretetteljes csókot nyomtam ajkaira.

-      Ne itt – susogtam és bocsánatkérő pillantásom után letett a földre. Felgyűrt felsőmet lesimogatta a hasamra, mire kuncogva igazgatni kezdtem a haját. – Ha meglátja a fodrász mit műveltem veled, kitér a hitéből – mondtam félhangosan mire vigyorogva szántotta végig ujjaival a haját és vállat vont.

-      Kit érdekel. Szóval… most ki kell mennünk? – kérdezte, és tudtam, hogy nem akar a többiekhez visszamenni.

-      Sajnos. Szerintem vége a műsornak is és mindenki minket keres. Kb. egy fél órája tűntünk el.

-      Gyűlölöm ezt – motyogta, és tudtam, hogy a titkolózásra gondol. Összefűzte ujjainkat és úgy csapta ki az ajtót. Tudtam, hogy dühös, amiért véget kellett vetnünk meghitt pillanatainknak. A folyosón néhány ember mászkált, de nem nagyon foglalkoztak velünk, így vette a bátorságot és még egyszer felém fordulva szólásra nyíló ajkaimra tapasztotta ajkait. Nem álszenteskedett, rögtön betört nyelvével a számba. Tudtam, hogy nem szabadna, mert bárki észrevehet bennünket, de olyan soká vártam, már erre, hogy nem mondhattam ellent neki. – Te jössz, vagy én?

-      Azt akarod, hogy Suho is szemtanúja legyen? – kérdeztem lihegve, és kezem arcára simítottam. – Neked kell jönnöd. Én egyedül vagyok.

-      Igaz – elvette a kezem és megpuszilta a kezem.

-      Oh! – hallottunk egy döbbent hangot és elfelejtettünk szétrebbenni. Már felesleges volt. – Jongin? Ye Jin-ah? – a hang forrásához fordultunk és megkönnyebbülten nyugtáztuk, hogy csak Kyungsoo az.

-      Úgy látom, szent a béke – mosolyodott el, nyugodt tekintete egy pillanatra sem változott. – De téged égen földön keresnek – mutatott rám, mire felszisszentem, és elengedtem Jongint. D.o rögtön magához intette a fiatalabbikat, aki engedelmesen odament és engedte, hogy a másik átkarolja a vállát. Lopva rám pillantott és édesen elpirult.

-      Ugye számíthatok arra, hogy titokban tartod Dodo bácsi? – rebesgettem felé a szempillámat, mire vigyorogni kezdett.

-      Feltétlenül. Utálom, hogy így hívsz – ingatta a fejét.

-      Én pedig imádom, hogy engeded nekem – elindultam feléjük. – Keress majd meg – intéztem szavaim a férfim felé. – Sziasztok! – futó léptekben indultam el társaim felé, akik hót idegesen fogadtak az öltözőben. Amint megérkeztem, mindenki felpattant, hogy végre haza mehetünk. Én is rettentően örültem ennek.

Hazaérve elmentem letusolni és kimostam a hajam is. Utáltam, hogy telefújták négy kiló hajlakkal, hogy kezelhetetlenné váljon. Kicsit vizesen, de felfrissülten vetődtem le az ágyamra. Nyugtáztam, hogy hajnali fél egy, majd a telefonom kezembe véve írtam egy smst a barátnőmnek, aki a youtube linket is küldte.

„Összejöttünk” – csak ennyit írtam, és nem bántam, hogy fel fogom ébreszteni, hozzá volt szokva a hajnali sms-ezgetésekhez. Mosolyogva vártam a választ, elfeküdtem kényelmesen az ágyamon, mire már pittyegni is kezdett a telefonom.

„Engedj be” – csak ennyi állt az üzenetben én pedig eldobva a telefont felugrottam, megigazítottam a köntösöm és gyorsan ajtót nyitottam. Láthatólag lihegett az ajtófélfának támaszkodott és szó szerint beesett az ajtón.

-      Nem úgy gondoltam, hogy már ma este.

-      Óh, nem is tudod, mióta várok erre – taszított egyet a testemen és rögtön birtokba vette ajkaimat. Kicsit meg voltam szeppenve, de tetszett, ahogy így letámadott. – Futva tettem meg az utat idáig, szóval értékelhetnéd – csapta le a kapucniját én pedig kuncogni kezdtem.

-      A fellépő ruhád jobban tetszett. Gerjesztő látványt nyújtottál benne – mértem végig a melegítős, pulcsis, baseball sapkás valóját. – De egye fene, így is jó leszel – viccelődtem, ő pedig forgatni kezdte a szemét.

-      Minden álmom az volt, hogy én hámozhassalak ki abból a szűk nadrágból és te kegyetlenül megfosztottál ettől.

-      Óh, de így sokkal könnyebb dolgod van, nem? – kérdeztem ártatlanul köntösöm zsinórját babrálva. Beharaptam alsó ajkam és úgy néztem rá. Amikor láttam kissé elnyílni ajkait, rátettem egy lapáttal és beletúrtam vizes hajamba. Felnyögött és a kanapé háttámlájának tolt.

-      Ugye nem fogsz azon aggodalmaskodni, hogy túl gyorsak vagyunk?

-      Tíz év neked gyors? – válaszoltam hadarva, mire elvigyorodott.

-      Helyes – mondta és újra megcsókolt. Követelőző csókja tette fel az i-re a pontot.

Lezipzározott felsőjét letoltam vállairól, a ruha puhán esett a padlóra, csókunk egyre csak mélyült és vált szenvedélyesebbé. Pólójánál fogva kezdtem húzni a szobám felé, engedelmesen követett. Célunkat elérve felkapott az ölébe, így állva csókolóztunk még pár percig, aztán amikor levegő hiány miatt elváltunk, ráfektetett az ágyra és rögtön utánam mászott. Széttett lábaim közé feküdt, és keze a köntösömet összetartó csomóra tévedt.

-      Nincs rajtam fehérnemű – sóhajtottam ajkai közé, mire felmordult és villámsebességgel bogozta ki a nem túl bonyolult csomót. Nem rántotta le rólam, csupán jobb kezét csúsztatta a frottír anyag alá és keresni kezdte gyenge pontjaimat. Én már így is tűrőképességeim határánál mozogtam, így csak puszta simogatása is halk nyögéseket és sóhajokat váltott ki belőlem. Tétlenségem közepette feltűnt, hogy ő még talpig ruhában van. Gyorsan pólója alsó szegélyéhez nyúltam, és amikor észrevette mit szeretnék készségesen hagyta, hogy áthúzzam fején a vékony anyagot. Nem büszkélkedhetett Akhilleusz izmokkal, de én imádtam minden porcikáját. Áhítattal simítottam végig réz színű hasfalán, félig kész izmain és mosolyogva futtattam fel ujjaimat a mellkasára. Elég esztétikus látványt nyújtott, és hirtelen az aggodalom szele csapott meg a saját testemmel kapcsolatban. Amikor kijjebb lökdöste a köntös gallérját, ezzel látni engedte egyik mellem, hirtelen zavar vett uralma alá. Elszégyelltem magam. Alkarom piruló arcom elé tettem és vártam. De érintései abbamaradtak. Emelkedő mellkasom csak még szaporább lett.

-      Csak nem zavarba jöttél? – tette fel a kérdést. Ez kicsit gyomron vágott érzelmi szempontból. Nyeltem egy nagyot.

-      Nem sokan láttak még így…

-      Tudom… ezt is imádom benned – mondta és csókot éreztem bal mellemen. Jobb tenyere jobb mellemre zárult, szájával kényeztette a másikat, mire egy jóleső, kéjes sóhaj hagyta el ajkaimat. Ráharaptam alsó ajkamra, hogy ne legyek hangos, bár tudtam, hogy kettőnkön kívül senki sem tartózkodik a lakásban. De önmagam miatt is ezt kellett tennem, mert szégyelltem, amiért ilyen erkölcstelen hangok törnek elő belőlem.

Feljebb kúszott, arca egy szintbe került az enyémmel, egy egészen aprót lökött a csípőjével, hogy érezzem készen áll. Elakadt a szavam, a következő pillanatban pedig újra megcsókolt. Kicsit abszurd dolog volt, hogy átjött csak azért, hogy lefektessen, de olyan régóta ismertük egymást, hogy egyáltalán nem éreztem azt, bármit is elsietnénk, vagy túl mesterkélt lenne. Úgy volt tökéletes minden, ahogy volt.

Simogató kezei – és nyelve – megtették a hatásukat, olyan izgalmi állapotba kerültem, amiről nem hittem, hogy létezik. Semmi komolyat nem tett még velem, azon kívül, hogy hosszú ujjai bejárták a testem zegzugát és nyelvével feltérképezte a számat, nyakamat, melleimet. Amikor nőiességemhez vezette kezét, hirtelen megmerevedtem. Most kezdődik.

Érezte, hogy a feszültség újra megnő bennem, így megállt egy pillanatra és farzsebébe nyújt. Megcsókolt, hogy elvonja a figyelmem, majd összekulcsolta a kezeinket. Amikor elvált ajkamtól és elengedte a kezem, kíváncsian tapogattam a dolgot, amit markomba helyezett.

-      Oh – döbbentem rá, hogy egy óvszert tartok a kezemben.

-      Azt hiszem szükségem lesz az irányításodra Gina – ezzel akart kedveskedni. Hogy ne legyek zavarban. Hogy tudjam, ez lesz neki az első. Hogy tudjam, ő még azt sem tudja, a kezemben lévő tárgyat, hogyan használja biztonságosan. Ez megmosolyogtatott és következő próbálkozására, már nem álltam útját. Óvatosan siklott keze lábam közé, és amikor célba ért, kirázott a hideg, a csomaggal a kezemben hátradőltem és hagytam magam sodródni az árral. 

Tapasztalatlanságát ujjain keresztül is érezni lehetett, nem tudta, mit hogyan, mennyire érintsen, tudtam, hogy kísérletezik rajtam. De legyen. Nem bántam. Így is örömet okozott. Egy kis idő elteltével, mikor véletlenül simított végig csiklómon és figyelmen kívül hagyta, nem tudtam parancsolni kezemnek, és az övére téve sajátomat, megmutattam mire vágyom. Félős puszit nyomott az arcomra és folytatta az előző folyamatot. Végigsimítottam középső ujján, mire vette a célzást és óvatosan kezdte nyomni. Felnyögtem a feszítő érzéstől, ő megrémült, és kirántotta onnan, ami egy újabb nyögést váltott ki belőlem. Megráztam a fejem és visszavezettem a helyes irányba.

-      Ez azt jelentette, élveztem – búgtam, mire láttam, hogy elvigyorodik és próbál kicsit bátrabban viselkedni. – Nem vagyok porcelánbaba Jongin. Nyugodtan légy férfi, tudom, hogy visszafogod magad. Én is arra vágyom – oktattam halkan, mire bólintott, elvigyorodott és középső ujjához csatlakoztatott még egyet, határozottan tolta fel belém, majd röpke perccel később még egyet. Ledöbbentem, de nem szóltam semmit. Hüvelykujja csiklómon körözött, bennem lévő ujjaival pedig mozogni kezdett. Innentől tudtam, jó ötlet volt hagyni, hogy szárnyaljon a fantáziája alapján.  

Amikor úgy éreztem épp eleget kényeztetett, megragadtam melegítő alsója szegélyét és türelmetlenül kezdtem lejjebb tuszkolni. Kai rásegített, láttam tekintetében a hirtelen felcsillanó izgalmat.

-      Nem mintha én sokkal tapasztaltabb lennék – motyogtam.

-      De neked már volt benne részed.

-      Egyszer, és szar volt – mondtam és bokszeren keresztül simítottam végig férfiasságán.

-      Nekem még annyira sem – nyekeregte, miközben összeszorított szemekkel tűrte kéjes kínzásomat. – Vedd le… - kérte, mire mosolyogva leheltem csókot szájára.

-      Akarsz engem, igaz? – izmos nyakára is csókot nyomtam, majd vállára és kulcscsontjára. Heves bólogatás volt a válasza.

-      Az nem kifejezés. Évek óta – hadarta és ülő helyzetünket meg akarta változtatni. Lenyomtam az ágyra és felé másztam. Végigcsókoltam a mellkasát és hasát, de engem is egyre nagyobb zavar kerített hatalmába. Halkan nevetgéltem a szerencsétlenkedésünkön, míg azt figyeltem, milyen átszellemült a tekintete. Megszánva, a további játszadozásomtól, megszabadítottam szűkké vált ruhadarabjától, amit messzire rúgott le a lábáról. Hevesen dobogó szívvel és remegő kézzel vettem kezembe és simítottam végig a teljes felületet. Egy reszketeg sóhaj hagyta el ajkait, amitől kicsit felbátorodtam. 

Mozgolódni kezdtem sarkamon ülve, én is izgatottá váltam, ahogy őt néztem. Csípőjére ültem, lehajoltam hozzá, elvettem kezét szeme elől – ugyanazt csinálta, amit én korábban – és körbecsókoltam az arcát. Felvettem az ágyról az óvszeres tasakot, és miközben mélyen a szemébe néztem fogammal feltéptem a csomagolást. Egy mély sóhaj szakadt ki tüdejéből, vigyorogva vontam fel a szemöldököm és lejjebb araszolva testén, felhelyeztem rá a biztonságot nyújtó anyagot. Feszült figyelemmel kísérte végig cselekedetem, csak akkor, amikor végeztem, engedte ki a benn tartott levegőt. Ez nevetésre késztetett, de csak egy gyenge kacajra futotta tőlem.

Ezek után komolyabbra fordultak a dolgok kettőnk között. Az ösztöneire hallgatva kerekedett felém, és nem hagyta tovább, hogy én irányítsak. Szívesen adtam neki ezt a szerepet, jobban szerettem, ha a férfi tényleg férfi. Jongin pedig határozottan férfi volt, még hozzá nem is akármilyen.

Meglepő, mennyire kerültük a másikat évek óta, mennyire félreismertük a másik cselekedeteit és gondolatait. Végig abban a hiszemben voltunk, hogy cask barátként tekintünk egymásra. Aztán egy nap alatt megfordult velünk a világ, és úgy éreztem nem tudnék tovább élni, úgy, hogy ne érezzem őt magam mellett más értelemben. Nem is tudom, hogy tudtam eddig nélkülözni őt, úgy, mint a szerelmem. Jó, valljuk be, volt egy gyenge próbálkozásom hónapokkal ezelőtt, de elmondása szerint, nem esett le neki, hogy az egy vallomás volt.

Mélységesen bánom, amiért nem voltam akkor határozottabb.

Döbbent és mélyről jövő nyögés szakított ki a világomból. Jongin hirtelen jött, nem voltam rá felkészülve, így nem mondom, hogy rögtön élvezni tudtam. Az ő visszatartott, szerény nyögései mégis nyugalmat adtak, és örömet. A behatolást követő pár percben nem moccant. Szokta a helyzetet és hagyta, hogy én is ezt tegyem. Hálás voltam neki ezért. Amikor úgy éreztem, már minden rendben, mozdítottam egyet a csípőmön, mire kissé elnyíló ajkakkal meredt rám. Tekintetem látva csibészesen elvigyorodott és meglendült a csípője.

-      Oh Istenem – nem akartam szavaimmal biztatni, beszélni sem akartam, de ha ebből az elégedett nyögésből nem is jött volna rá, szorításom lapockáján és vállain, tekintetem, csípője köré tekeredett lábaimból biztosan rájött volna. Kijelentésemet halk kuncogás követte. 

Egy kicsit gyorsabb iramra kapcsolt, összeszorítottam a szemeimet, majd egy csókot éreztem a nyakamon. Beletúrtam szőke hajába, rájöttem, mennyire megkedveltem ezt a frizurát, rá is beszélem majd, hogy soha ne váltson…

Olyan forró csókokkal jutalmazta a nyakamat és környékét, hogy csak attól el tudtam volna alélni. Kívánatos ajkaihoz néha nyelvét is társította, forró izma hab volt a tortán. Imádtam.

Ahhoz képest, hogy én voltam neki az első – szó se róla, olyan volt, mintha nekem is az lett volna, annyira tapasztalatlan vagyok én is – abszolút nem lehetett ezt észrevenni. Biztos ösztönből jött neki minden, de olyan magasságokba repített, amiről nem hittem, hogy valaha is eljutok majd.

Ez volt az a szexiség, amit a színpadon táncolva is kifelé mutat. Tudtam, hogy valahol mélyen lakozik benne ez az énje is, és mérhetetlenül voldoggá tett, hogy én csalogathattam elő a rejtekhelyéről.

Megállíthatatlanul folyó gondolataimból minduntalan kiragadott, egy – egy férfias hörgés, nyögés, sóhaj elhangzásával, ezzel csak még jobban fokozva izgalmam és élvezetem. Miközben vágytól elborult arcát tanulmányoztam, megpillantottam valamit átsuhanni tekintetén, egy kicsit megállt, vett egy reszketősre sikerült levegőt, mielőtt lehunyta volna pilláit rám sandított, elvigyordott, amikor látta, hogy őt nézem. Kezével combom simította végig, majd térdhajlatomnál fogva, az oldalára fordult és lábam magára tette. Igen, így lasabb tempót tudott diktálni, de sokkal élvezetesebb volt. Megragadtam a fejem alatt lévő párnát, kirántottam onnan és szégyentelenül nyögni kezdtem. Nem voltam ura a testemnek és tetteimnek, erősen megmarkoltam a fenekét, ezzel mintegy bíztatva.

Percekkel később bekövetkező beteljesülése magyarázta meg az előző tekintetet és a pózváltoztatást. Hosszú pillanatokig rángatóztak izmai, hasfala aljánál is éreztem összehúzódó izmait, ami mosolyra fakasztott. Szorosan hunyta le szemeit, lihegett, szaporán szedte a levgőt, végül elernyedt fáradt teste, és ölelésébe vont. Tettének gyengédségén éreztem, hogy hálás.

Amikor realizálódott bennem, hogy ő bizony célba ért, viszont én nem, önzőn ordította elmém, hogy ne, még ne hagyja abba, de szeretetem felé elnyomta dühös elmém, és mosolyogva cirógattam haját és hátát. Megnyugtató puszikkal halmoztam el nyakát és vállát, édes szavakat susogtam a fülébe, tudtam, hogy jólesik neki.

Vállam gödréből előbújva, kipirult arccal meredt rám. Nem tudtam leolvasni arcáról semmit, csak érzékeltem, hogy újra megmozdul bennem. Lábaim izgatottan mozdultak meg, tudtam, hogy nem kellett volna már sok az előbb, ahhoz, hogy én is elélvezzek, már éreztem az előszelét, de nem hibáztathattam. És nem is akartam.

-      Máskor követeld – mondta rekedten és válasz nélkül kezdte tépni ajkaim.

-      Mit? – kérdeztem, amikor eváltunk egymástól.

-      Tudom, hogy még nem mentél el … - felelte természetes hangnemben és csípőjével előre mozdult. Kikerekedett szemekkel néztem rá, újra rám törő vágytól torkomra forrtak a szavak, azt hittem mentem sírva fakadok.

-      Jongin… - végül csak ennyit mondtam. – Nem… muszáj…

-      De igen. Ne sértegesd az egóm. Kell, hogy nekem add – mondta és újra nekiveselkedett. Halkan elnevettem magam, vállainál fogva eltoltam magamtól, és nehézkesen, de fordítottunk a szerepeken. Én voltam felül.

-      Szeretem a domináns nőket – mondta huncutul csillogó szemekkel, és kezeit feje alá gyűrte.

-      Még szerencse – válaszoltam. Mellkasára támaszkodtam, váltottunk egy hosszú pillantást, végül én kaptam el a tekintetem. Nem törődve a helyzet kínosságával – még meg kell tanulnom kezelni az új kapcsolatunkat – lassú, körkörös mozgásba kezdtem a csípőmmel.

-      Gyerünk kicsim, most én vagyok a színpad. Táncolj rajtam – nyögte szemtelenül, mire beharaptam also ajkam, és e gyenge noszogatás is megtette a hatását.

Kezeit nem sokáig pihentette feje alatt, sokat segített simogató ujjaival, és tempódiktálásával.

Mondanom sem kell, nem tartott sokáig míg felküzdöttem magam a gyönyör kapujáig. Hatalmas sóhajjal vegyes nyögéssel engedtem el magam.

-      Ez az! – suttogta elégedetten, és beleszorított a derekamba, ami alap esetben lehet, fájt volna, de most csak még jobban tetőzte élvezetemet. Élvezte, hogy élvezem, és szerető simogatásokkal próbálta nyugtatni pihegő testemet. Pár pillanat volt az egész, de felért az eddigi életemmel. Ráborultam a mellkasára és őrült tempóban kapkodtam az éltető oxigén után.

-      Tejóég – hadartam és csókot nyomtam a mellkasára. Legördültem róla, melléfeküdtem, lábaink összegabalyodtak, fejemet kinyújtott karjára hajtottam, kisimította izzadt hajamat a homlokomból és megpuszilta. Mosolyogva pihegtem még mindig, és úgy éreztem felesleges lenne megszólalni. Csak elrontanám vele a pillanatot.

Kai egy pillanatra elhúzódott tőlem, megkereste az ágy sarkába rugdosott vékony takarót és félig magunkra húzta. Felvettük az előző pózunkat, jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat, amin felkuncogott. 

Nem tudom mennyi idő telt el köztünk csendben, de hirtelen egy gondolat ötlött a fejembe, amit bármennyire is esett nehezemre kimondani, ki kellett. Felkönyököltem és úgy néztem rá. Ahogy találkozott a tekintetünk, nem tudtam megszólalni. Annyira édes volt. Úgy mosolygott, hogy fehér fogai kivillantak, szemei egész arca is mosolygott. Ő is felkönyökölt és így kezdtük el vizslatni a másik arcát. Hirtelen boldogságot éreztem, ezért elkaptam a tekintetem és a párnába fúrtam az arcom. Édes hangon kacagott fel és átkarolta a vállamat. Visongtam párat, hogy levezessem az érzéseimet, majd újra ránéztem.

-      Nem hiszem el, hogy átléptük a határunkat – motyogtam áhítattal.

-      Jaj végre, kb. három éve erről álmodozom – forgatta a szemét és rajtam nyugvó ujjai kis köröket írtak le bőrömön. Válaszul elmosolyodtam és mellkasára pillantottam.

-      Irtó szexi, hogy ilyen barna vagy – csóváltam a fejem és engedve a csábításnak finom csókot leheltem előbb említett részére. Belesimított a hajamba.

-      Szerinted én mit érzek, akárhányszor rád nézek? – kérdezte elgyengült hangon. Megérintett hangjának tónusa, szelíden mosolyogva vicceltem el.

-      Vágyat? – pillantottam fel szemeibe, melyek újra mosolyogva meredtek enyéimbe.

-      Elégedettséget. Büszkeséget. Birtoklási vágyat. Szeretetet – sorolta halkan és minden szó után nyomatékosan nézett szemembe, majd a végén lehajolt hozzám és megcsókolt. Röviden, aranyosan. – Hiába voltunk csak barátok, akárhányszor a közelemben tudtalak, elég volt egy pillantást vetnem rád, de ha megöleltelek ez az érzés egy re erősödött bennem. Szóval mindig arra gondoltam: Ő az enyém. Senki másé. Szabad nekem ilyenekre gondolnom?

-      Azt akarom, hogy ilyenekre gondolj – vágtam rá a választ, mire közelebb kúszott és újra megcsókolt, most hosszabban. – Nem akarom azt, amit mondani fogok, de el kéne menned.

-      Ne már – sóhajtott fel és elengedett. Felült. Beletúrt hajába és morcosan nézett rám.

-      Hiányolni fognak a többiek, engem pedig reggel meglátogat a menedzserem.

-      Nem érdekel.

-      Vállalod a felelősséget?

-      Van értelme titkolózni?

-      Óh, de még mennyire – válaszoltam bólogatva.

-      Titokban akarod tartan?

-      Ameddig cask lehet – bólintottam újra komolyan. – Csak addig van nyugtunk, amíg csak ketten tudjuk.

-      Ebben van valami – sóhajtott fel.

-      A kiadónak is elmondjuk majd… kicsit később. Én élvezem a lopott pillanatokat meg a spontán légyottokat – súgtam és nyomtam egy csókot a füle tövébe. Reszketeg sóhajt hallottam, amin elmosolyodtam.

-      Legyen. Meggyőztél. Bár nem hiszem, hogy a srácok elől el tudom titkolni. Kyungsoo hyung már így is tudja.

-      Ők kivételes esetnek számítanak. A kis foci csapat – forgattam a szemem és közel bújtam hozzá. – Szóval, most menj – sóhajtottam, mire ő is így tett.

-      Igenis asszony – mondta, majd fáradtan nyögve kecmergett ki az ágyból és keresni kezdte a holmijait. Csendben bámultam őt, lestem minden mozdulatát, figyelemmel kísértem öltözködésének minden pillanatát, mosolyogva hagyta, hogy legeltessem rajta a szemem. Amikor a sapkát is a fejébe húzta, elégedett vigyorral az arcán jött vissza hozzám, lehajolt és szenvedélyes csókba invitált. Készségesen, örömmel viszonoztam a gesztust.

-      Remélem tetszett a műsor – motyogta a számba.

-      Taglalnom sem kell, mennyire – sóhajtottam a választ. Homlokát enyémnek döntötte.

-      Ugye akkor, mi most…nekünk… barát-barátnő kapcsolatunk van? – kérdezte, és éreztem, hogy zavarban van. Kezeimet arcának két oldalára simítottam és puszit nyomtam az orrára. – Úgy értem…Gina lennél a barátnőm? – egészítette ki még nagyobb zavarban. Meghatottan vigyorodtam el és pár perces csend után szólaltam meg.

-      Minden vágyam, hogy a barátnődnek mondhassam magam Jongin.

Jóéjt és csók mindenkinek! :)